egész

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

Possibly borrowed from Alanic *ægas (undiminished, whole). Compare Ossetian ӕга́с (ægás, whole).[1]

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈɛɡeːs]
  • (file)
  • Hyphenation: egész
  • Rhymes: -eːs

Adjective[edit]

egész (not comparable)

  1. whole, entire, complete (with all parts included, with nothing missing)
    • 1999, Rudolf Radnai, “Számítástechnika”, in Magyarország a XX. században, volume IV:
      Ezek a gépek a 20. század elejétől az egész világon elterjedtek.
      From the beginning of the 20th century, these machines have spread across the whole world.
  2. (arithmetic) integer (not having a fractional component)
    • 2007, Tamás Péter Szabó, “Fiatalok a nyelv fejlődéséről és fejlesztéséről”, in Magyar Nyelv[1], volume 103, number 4:
      A százalékos adatok egész számra lettek kerekítve.
      Percentage data has been rounded to integer numbers.

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative egész egészek
accusative egészet egészeket
dative egésznek egészeknek
instrumental egésszel egészekkel
causal-final egészért egészekért
translative egésszé egészekké
terminative egészig egészekig
essive-formal egészként egészekként
essive-modal
inessive egészben egészekben
superessive egészen egészeken
adessive egésznél egészeknél
illative egészbe egészekbe
sublative egészre egészekre
allative egészhez egészekhez
elative egészből egészekből
delative egészről egészekről
ablative egésztől egészektől
non-attributive
possessive - singular
egészé egészeké
non-attributive
possessive - plural
egészéi egészekéi

Derived terms[edit]

Expressions

Adverb[edit]

egész

  1. entirely, completely (to the maximum extent or degree)
    Synonyms: egészen, teljesen
    • 1971, Imre Fülöp, “Vigasztalás”, in Új Szó[2], volume 24, number 2:
      Tudom, hogy sírni fog. Most már egész biztos vagyok benne.
      I know she's going to cry. I'm now entirely sure of it.
  2. (with an adverb) all the way, up until (all throughout until reaching a place or a point in time)
    Synonym: egészen
    • 1921, Ferenc Móra, A festő halála[3]:
      Egész hazáig néztem kifelé a csillagos éjszakába, de nem a csillagokat láttam.
      All the way home I was looking out into the starry night, but I didn't see the stars.
  3. (colloquial) quite, rather, fairly (not entirely, but reasonably or sufficiently)
    • 1991, Tamás Szerdahelyi, “Vég nélküli történet”, in A Hét[4], volume 36, number 47:
      Ahhoz képest, hogy nincs a helyiségnek ablaka, egész jól aludtam.
      I have slept quite well, considering that the room has no windows.
    Synonyms: egészen, meglehetősen

Noun[edit]

egész (plural egészek)

  1. entirety, whole (something complete, without any parts missing)
    • 1972, “Kígyóevő kígyók”, in Tolna Megyei Népújság[5], volume 22, number 43:
      Ezután lassan, nagy élvezettel egészben lenyeli zsákmányát.
      After this, it swallows its prey whole, slowly and with great pleasure.
  2. (colloquial) the whole thing (the topic of the conversation; the situation or story just mentioned)
    Ennyi az egész.That's all.
    • 2007, Katalin Kéri, chapter VI, in Decemberi csillagok[6]:
      Mindebből egy szó sem igaz, csak kitaláltad az egészet.
      Not a word of this is true, you just made the whole thing up.
  3. (arithmetic) Names the integer part of a decimal fraction, when it is spoken out loud.
    • 1991, Zoltán Vassy, chapter 4, in Racionalitáson innen és túl:
      A matematikailag pontos érték nem kettő, hanem egy egész hét tized [...]
      The exact mathematical value is not two, but one point seven [...]

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative egész egészek
accusative egészet egészeket
dative egésznek egészeknek
instrumental egésszel egészekkel
causal-final egészért egészekért
translative egésszé egészekké
terminative egészig egészekig
essive-formal egészként egészekként
essive-modal
inessive egészben egészekben
superessive egészen egészeken
adessive egésznél egészeknél
illative egészbe egészekbe
sublative egészre egészekre
allative egészhez egészekhez
elative egészből egészekből
delative egészről egészekről
ablative egésztől egészektől
non-attributive
possessive - singular
egészé egészeké
non-attributive
possessive - plural
egészéi egészekéi
Possessive forms of egész
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. egészem egészeim
2nd person sing. egészed egészeid
3rd person sing. egésze egészei
1st person plural egészünk egészeink
2nd person plural egészetek egészeitek
3rd person plural egészük egészeik

Derived terms[edit]

References[edit]

  1. ^ Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN

Further reading[edit]

  • egész in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962.
  • egész in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (’A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress)