egész

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

Of uncertain origin, perhaps a borrowing from Alanic, compare Ossetian ӕга́с ‎(ægás, whole).[1]

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): /ˈɛɡeːs/
  • (file)
  • Hyphenation: egész

Adjective[edit]

egész (not comparable)

  1. whole
  2. integer
    egész szám‎ ― integer, whole number

Derived terms[edit]

Noun[edit]

egész ‎(plural egészek)

  1. the whole, totality

Declension[edit]

Inflection (plural in -ek, front unrounded harmony)
singular plural
nominative egész egészek
accusative egészet egészeket
dative egésznek egészeknek
instrumental egésszel egészekkel
causal-final egészért egészekért
translative egésszé egészekké
terminative egészig egészekig
essive-formal egészként egészekként
essive-modal
inessive egészben egészekben
superessive egészen egészeken
adessive egésznél egészeknél
illative egészbe egészekbe
sublative egészre egészekre
allative egészhez egészekhez
elative egészből egészekből
delative egészről egészekről
ablative egésztől egészektől
Possessive forms of egész
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. egészem egészeim
2nd person sing. egészed egészeid
3rd person sing. egésze egészei
1st person plural egészünk egészeink
2nd person plural egészetek egészeitek
3rd person plural egészük egészeik

Derived terms[edit]

References[edit]

  1. ^ Gábor Zaicz, Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete, Tinta Könyvkiadó, 2006, ISBN 963 7094 01 6