bába

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Czech[edit]

Etymology[edit]

From Proto-Slavic *baba.

Pronunciation[edit]

Noun[edit]

bába f

  1. An old woman, a crone.

Declension[edit]

Synonyms[edit]

Usage notes[edit]

  • Bába is a much less offensive word than baba.

Derived terms[edit]

External links[edit]

  • bába in Příruční slovník jazyka českého, 1935–1957
  • bába in Slovník spisovného jazyka českého, 1960–1971, 1989

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From Proto-Slavic *baba. [1]

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈbaːbɒ]
  • (file)
  • Hyphenation: bá‧ba

Noun[edit]

bába ‎(plural bábák)

  1. midwife
  2. witch
  3. illusion

Declension[edit]

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative bába bábák
accusative bábát bábákat
dative bábának bábáknak
instrumental bábával bábákkal
causal-final bábáért bábákért
translative bábává bábákká
terminative bábáig bábákig
essive-formal bábaként bábákként
essive-modal
inessive bábában bábákban
superessive bábán bábákon
adessive bábánál bábáknál
illative bábába bábákba
sublative bábára bábákra
allative bábához bábákhoz
elative bábából bábákból
delative bábáról bábákról
ablative bábától bábáktól
Possessive forms of bába
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. bábám bábáim
2nd person sing. bábád bábáid
3rd person sing. bábája bábái
1st person plural bábánk bábáink
2nd person plural bábátok bábáitok
3rd person plural bábájuk bábáik

Derived terms[edit]

References[edit]

  1. ^ Gábor Zaicz, Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete, Tinta Könyvkiadó, 2006, ISBN 963 7094 01 6

Kalasha[edit]

Noun[edit]

bába

  1. sister