dög

See also: dog, doeg, Dog, and DOG

Hungarian

Etymology

Unknown origin.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈdøɡ]

Noun

dög (plural dögök)

1. carrion, carcass (the body of a dead animal)
2. beast
3. (informal) a sexually attractive or playful person, often a female, a wildcat, a vixen

Declension

Inflection (stem in -ö-, front rounded harmony)
	singular	plural
nominative	dög	dögök
accusative	dögöt	dögöket
dative	dögnek	dögöknek
instrumental	döggel	dögökkel
causal-final	dögért	dögökért
translative	döggé	dögökké
terminative	dögig	dögökig
essive-formal	dögként	dögökként
essive-modal	—	—
inessive	dögben	dögökben
superessive	dögön	dögökön
adessive	dögnél	dögöknél
illative	dögbe	dögökbe
sublative	dögre	dögökre
allative	döghöz	dögökhöz
elative	dögből	dögökből
delative	dögről	dögökről
ablative	dögtől	dögöktől

Possessive forms of dög
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	dögöm	dögeim
2nd person sing.	dögöd	dögeid
3rd person sing.	döge	dögei
1st person plural	dögünk	dögeink
2nd person plural	dögötök	dögeitek
3rd person plural	dögük	dögeik

Synonyms

• (dead body): holttest

---

Swedish

Verb

dög

1. past tense of duga.