essz

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Pronunciation

[edit]

Noun

[edit]

essz

  1. The name of the Latin-script letter Sz/sz.

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative essz esszek
accusative esszet esszeket
dative essznek esszeknek
instrumental esszel esszekkel
causal-final esszért esszekért
translative esszé esszekké
terminative esszig esszekig
essive-formal esszként esszekként
essive-modal
inessive esszben esszekben
superessive esszen esszeken
adessive essznél esszeknél
illative esszbe esszekbe
sublative esszre esszekre
allative esszhez esszekhez
elative esszből esszekből
delative esszről esszekről
ablative essztől esszektől
non-attributive
possessive - singular
esszé esszeké
non-attributive
possessive - plural
esszéi esszekéi
Possessive forms of essz
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. esszem esszeim
2nd person sing. esszed esszeid
3rd person sing. essze esszei
1st person plural esszünk esszeink
2nd person plural esszetek esszeitek
3rd person plural esszük esszeik

See also

[edit]

Further reading

[edit]
  • (1): sz in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN