kém

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search
See also: kem, kẽm, keṃ, -kem, and kem.

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

Unknown origin.

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈkeːm]
  • Hyphenation: kém

Noun[edit]

kém ‎(plural kémek)

  1. spy

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative kém kémek
accusative kémet kémeket
dative kémnek kémeknek
instrumental kémmel kémekkel
causal-final kémért kémekért
translative kémmé kémekké
terminative kémig kémekig
essive-formal kémként kémekként
essive-modal
inessive kémben kémekben
superessive kémen kémeken
adessive kémnél kémeknél
illative kémbe kémekbe
sublative kémre kémekre
allative kémhez kémekhez
elative kémből kémekből
delative kémről kémekről
ablative kémtől kémektől
Possessive forms of kém
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. kémem kémeim
2nd person sing. kémed kémeid
3rd person sing. kéme kémei
1st person plural kémünk kémeink
2nd person plural kémetek kémeitek
3rd person plural kémük kémeik

Synonyms[edit]

Derived terms[edit]

(Compound words):