vén

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search
See also: ven, VEN, Ven., veň, and -vén

Galician[edit]

Verb[edit]

vén

  1. third-person singular present indicative of vir

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

Of uncertain origin. Perhaps from Proto-Finno-Ugric *wȣ̈nɜ ‎(old).[1][2]

Pronunciation[edit]

Adjective[edit]

vén (comparative vénebb, superlative legvénebb)

  1. old

Declension[edit]

Inflection (plural in -ek, front unrounded harmony)
singular plural
nominative vén vének
accusative vént véneket
dative vénnek véneknek
instrumental vénnel vénekkel
causal-final vénért vénekért
translative vénné vénekké
terminative vénig vénekig
essive-formal vénként vénekként
essive-modal
inessive vénben vénekben
superessive vénen véneken
adessive vénnél véneknél
illative vénbe vénekbe
sublative vénre vénekre
allative vénhez vénekhez
elative vénből vénekből
delative vénről vénekről
ablative véntől vénektől

Synonyms[edit]

Derived terms[edit]

(Expressions):

References[edit]

  1. ^ Entry #1180 in Uralonet, online Uralic etymological database of the Research Institute for Linguistics, Hungarian Academy of Sciences.
  2. ^ Gábor Zaicz, Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete, Tinta Könyvkiadó, 2006, ISBN 963 7094 01 6