viszony

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈvisoɲ]
  • Hyphenation: vi‧szony

Noun[edit]

viszony ‎(plural viszonyok)

  1. relationship
  2. affair

Declension[edit]

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative viszony viszonyok
accusative viszonyt viszonyokat
dative viszonynak viszonyoknak
instrumental viszonnyal viszonyokkal
causal-final viszonyért viszonyokért
translative viszonnyá viszonyokká
terminative viszonyig viszonyokig
essive-formal viszonyként viszonyokként
essive-modal
inessive viszonyban viszonyokban
superessive viszonyon viszonyokon
adessive viszonynál viszonyoknál
illative viszonyba viszonyokba
sublative viszonyra viszonyokra
allative viszonyhoz viszonyokhoz
elative viszonyból viszonyokból
delative viszonyról viszonyokról
ablative viszonytól viszonyoktól
Possessive forms of viszony
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. viszonyom viszonyaim
2nd person sing. viszonyod viszonyaid
3rd person sing. viszonya viszonyai
1st person plural viszonyunk viszonyaink
2nd person plural viszonyotok viszonyaitok
3rd person plural viszonyuk viszonyaik

Derived terms[edit]

(Compound words):