napkelte

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

nap +‎ kelte

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈnɒpkɛltɛ]
  • Hyphenation: nap‧kel‧te

Noun[edit]

napkelte (plural napkelték)

  1. sunrise (time of day)

Declension[edit]

Inflection (stem in long/high vowel, front unrounded harmony)
singular plural
nominative napkelte napkelték
accusative napkeltét napkeltéket
dative napkeltének napkeltéknek
instrumental napkeltével napkeltékkel
causal-final napkeltéért napkeltékért
translative napkeltévé napkeltékké
terminative napkeltéig napkeltékig
essive-formal napkelteként napkeltékként
essive-modal
inessive napkeltében napkeltékben
superessive napkeltén napkeltéken
adessive napkelténél napkeltéknél
illative napkeltébe napkeltékbe
sublative napkeltére napkeltékre
allative napkeltéhez napkeltékhez
elative napkeltéből napkeltékből
delative napkeltéről napkeltékről
ablative napkeltétől napkeltéktől
Possessive forms of napkelte
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. napkeltém napkeltéim
2nd person sing. napkeltéd napkeltéid
3rd person sing. napkeltéje napkeltéi
1st person plural napkelténk napkeltéink
2nd person plural napkeltétek napkeltéitek
3rd person plural napkeltéjük napkeltéik