tél

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From Proto-Uralic *tälwä (winter). Cognates include Southern Mansi tǟl, Mansi та̄л (tāl), Finnish talvi and Estonian talv.[1][2]

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈteːl]
  • (file)
  • Hyphenation: tél

Noun[edit]

tél (plural telek)

  1. winter

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative tél telek
accusative telet teleket
dative télnek teleknek
instrumental téllel telekkel
causal-final télért telekért
translative téllé telekké
terminative télig telekig
essive-formal télként telekként
essive-modal
inessive télben telekben
superessive télen teleken
adessive télnél teleknél
illative télbe telekbe
sublative télre telekre
allative télhez telekhez
elative télből telekből
delative télről telekről
ablative téltől telektől
Possessive forms of tél
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. telem teleim
2nd person sing. teled teleid
3rd person sing. tele telei
1st person plural telünk teleink
2nd person plural teletek teleitek
3rd person plural telük teleik

Coordinate terms[edit]

Derived terms[edit]

See also[edit]

References[edit]

  1. ^ Entry #1037 in Uralonet, online Uralic etymological database of the Research Institute for Linguistics, Hungarian Academy of Sciences.
  2. ^ Gábor Zaicz, Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete, Tinta Könyvkiadó, 2006, ISBN 963 7094 01 6