tarka

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Estonian[edit]

Adjective[edit]

tarka

  1. Partitive singular form of tark.
  2. Illative singular form of tark.

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From the dialectal tar ‎(variegated) +‎ -ka ‎(diminutive suffix).[1]

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈtɒrkɒ]
  • Hyphenation: tar‧ka

Adjective[edit]

tarka (comparative tarkább, superlative legtarkább)

  1. variegated

Declension[edit]

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative tarka tarkák
accusative tarkát tarkákat
dative tarkának tarkáknak
instrumental tarkával tarkákkal
causal-final tarkáért tarkákért
translative tarkává tarkákká
terminative tarkáig tarkákig
essive-formal tarkaként tarkákként
essive-modal
inessive tarkában tarkákban
superessive tarkán tarkákon
adessive tarkánál tarkáknál
illative tarkába tarkákba
sublative tarkára tarkákra
allative tarkához tarkákhoz
elative tarkából tarkákból
delative tarkáról tarkákról
ablative tarkától tarkáktól

Antonyms[edit]

Derived terms[edit]

References[edit]

  1. ^ Gábor Zaicz, Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete, Tinta Könyvkiadó, 2006, ISBN 963 7094 01 6

Maltese[edit]

Etymology[edit]

Borrowing from Italian targa.

Noun[edit]

tarka f

  1. shield
  2. target

Pitjantjatjara[edit]

Noun[edit]

tarka

  1. bone

Polish[edit]

Pronunciation[edit]

Noun[edit]

tarka f

  1. grater

Declension[edit]