tiszt

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From a Slavic language, compare čast.

Pronunciation[edit]

Noun[edit]

tiszt (plural tisztek)

  1. officer
  2. duty
  3. honor
    Az én tisztem, hogy ...It is my honor to ...

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative tiszt tisztek
accusative tisztet tiszteket
dative tisztnek tiszteknek
instrumental tiszttel tisztekkel
causal-final tisztért tisztekért
translative tisztté tisztekké
terminative tisztig tisztekig
essive-formal tisztként tisztekként
essive-modal tisztül
inessive tisztben tisztekben
superessive tiszten tiszteken
adessive tisztnél tiszteknél
illative tisztbe tisztekbe
sublative tisztre tisztekre
allative tiszthez tisztekhez
elative tisztből tisztekből
delative tisztről tisztekről
ablative tiszttől tisztektől
Possessive forms of tiszt
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. tisztem tisztjeim
2nd person sing. tiszted tisztjeid
3rd person sing. tisztje tisztjei
1st person plural tisztünk tisztjeink
2nd person plural tisztetek tisztjeitek
3rd person plural tisztjük tisztjeik
  • In the sense duty and honor, the -j- can be omitted:
Possessive forms of tiszt
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. tisztem tiszteim
2nd person sing. tiszted tiszteid
3rd person sing. tiszte tisztei
1st person plural tisztünk tiszteink
2nd person plural tisztetek tiszteitek
3rd person plural tisztük tiszteik

Derived terms[edit]

Further reading[edit]

  • tiszt in A magyar nyelv értelmező szótára