lét

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Alternative forms

[edit]

Pronunciation

[edit]

Etymology 1

[edit]

From the lë- stem of the verb van (to be) / lesz (to become; will be) +‎ -t (noun-forming suffix).[2]

Noun

[edit]

lét (usually uncountable, plural létek)

  1. existence (the state of being, existing, or occurring)
Declension
[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative lét létek
accusative létet léteket
dative létnek léteknek
instrumental léttel létekkel
causal-final létért létekért
translative létté létekké
terminative létig létekig
essive-formal létként létekként
essive-modal
inessive létben létekben
superessive léten léteken
adessive létnél léteknél
illative létbe létekbe
sublative létre létekre
allative léthez létekhez
elative létből létekből
delative létről létekről
ablative léttől létektől
non-attributive
possessive - singular
lété léteké
non-attributive
possessive - plural
létéi létekéi
Possessive forms of lét
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. létem léteim
2nd person sing. léted léteid
3rd person sing. léte létei
1st person plural létünk léteink
2nd person plural létetek léteitek
3rd person plural létük léteik
Derived terms
[edit]
Compound words with this term at the beginning
Compound words with this term at the end

See also the verbs derived from the prefix létre-.

See also
[edit]
The seven sz-v stem verbs
  • eszik (“to eat”)
  • iszik (“to drink”)
  • hisz (“to believe, think”)
  • visz (“to take, carry”)
  • lesz (“to become; will be”)

  • tesz (“to do; to put”)
  • vesz (“to take, get, grab, buy”)
Indicative
1st-p. sg.
eszemiszom,
hiszekviszek, leszekteszekveszek
Infinitive enni, inni, hinni, vinni, lenni, tenni, venni Pres. part. evő, ivó, hí, vivő, lé/levő, tevő, vevő
Past
1st p. sg.
ettem, ittam, hittem, vittem,
lettem, tettem, vettem
Verbal
nouns
evésivás(hivés,) vivés,
levéstevésvevés
Imperative
1st-p. sg.
egyekigyakhiggyekvigyek, legyektegyekvegyek Past 3rd sg. evett, ivott, hitt, vitt, lett, tett, vett Other
nouns
ételitalhitelvitel (lét,) tételvétel
(obs./archaic  őn, —, hűn, vín, lőn, tőn, vőn) lénytényvény

Etymology 2

[edit]

From (juice) +‎ -t (accusative suffix).

Noun

[edit]

lét

  1. Alternative form of levet, accusative singular of

References

[edit]
  1. ^ lét in Károly Gerstner, editor, Új magyar etimológiai szótár [New Etymological Dictionary of Hungarian] (ÚESz.), Online edition (beta version), Budapest: MTA Research Institute for Linguistics / Hungarian Research Centre for Linguistics, 2011–2024.
  2. ^ lét in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading

[edit]
  • lét in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN

Anagrams

[edit]

Norwegian Nynorsk

[edit]

Pronunciation

[edit]

Etymology 1

[edit]

See the etymology of the corresponding lemma form.

Verb

[edit]

lét

  1. past tense of la
  2. past of lata
  3. past of låta

Etymology 2

[edit]

See the etymology of the corresponding lemma form.

Verb

[edit]

lét

  1. imperative of léta

Anagrams

[edit]

Old Norse

[edit]

Verb

[edit]

lét

  1. first/third-person singular past active indicative of láta

Walloon

[edit]

Pronunciation

[edit]

Noun

[edit]

lét m (plural léts)

  1. bed