él

Definition from Wiktionary, a free dictionary

Contents 1 Hungarian 1.1 Pronunciation 1.2 Etymology 1 1.2.1 Noun 1.2.1.1 Declension 1.2.1.2 Derived terms 1.3 Etymology 2 1.3.1 Verb 1.3.1.1 Derived terms 2 Icelandic 2.1 Noun 2.1.1 Derived terms 3 Spanish 3.1 Etymology 3.2 Pronoun 3.3 See also

[edit] Hungarian

[edit] Pronunciation

• IPA: /ˈeːl/
•  Audio^{help, file}

[edit] Etymology 1

Probably from Proto-Ugric *elɜ

[edit] Noun

él (plural élek)

1. edge

[edit] Declension

declension of él singular plural nominative él élek accusative élt éleket dative élnek éleknek instrumental éllel élekkel causal-final élért élekért translative éllé élekké terminative élig élekig essive-formal élként élekként essive-modal - - inessive élben élekben superessive élen éleken adessive élnél éleknél illative élbe élekbe sublative élre élekre allative élhez élekhez elative élből élekből delative élről élekről ablative éltől élektől

possessives of él possessor singular possession plural possession 1st person sing. élem éleim 2nd person sing. éled éleid 3rd person sing. éle élei 1st person plural élünk éleink 2nd person plural életek éleitek 3rd person plural élük éleik

[edit] Derived terms

• éles

[edit] Etymology 2

From the Proto-Uralic *elä-. Cognate with Finnish elää.

[edit] Verb

él

1. live

[edit] Derived terms

• élet

---

[edit] Icelandic

[edit] Noun

él n.

1. hail

[edit] Derived terms

• naddél

---

[edit] Spanish

[edit] Etymology

Latin ille, "that one"

[edit] Pronoun

él (masculine third-person singular pronoun)

1. he, third person subject pronoun.

   Él es mi hermano. – He is my brother.

2. him, third person disjunctive pronoun. used as an object after a preposition.

   Lo hice para él. – I did it for him.

[edit] See also