vele

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search
See also: velé, véle, vêlé, vêle, vėlė, and vele-

English[edit]

Noun[edit]

vele (plural veles)

  1. Obsolete form of veil.
    • 1596, Edmund Spenser, The Faerie Queene, V.3:
      Then forth he brought his snowy Florimele, / Whom Trompart had in keeping there beside, / Covered from peoples gazement with a vele []

Anagrams[edit]


Czech[edit]

Pronunciation[edit]

Verb[edit]

vele

  1. masculine singular present transgressive of velet

Dutch[edit]

Pronunciation[edit]

  • (file)
  • Rhymes: -eːlə
  • IPA(key): /ˈveː.lə/

Adjective[edit]

vele

  1. many

Verb[edit]

vele

  1. (archaic) singular present subjunctive of velen

See also[edit]

Anagrams[edit]


Hungarian[edit]

Pronominal adverbs from case suffixes (cf. postpositions)
case suffix who? what? this that he/she
(it)*
v. pr. c.
nom. ki mi ez az ő* / Ø
az / Ø
acc. -t / -ot /
-at / -et / -öt
kit mit ezt azt őt* / Ø
azt / Ø
c1
c2
dat. -nak / -nek kinek minek ennek annak neki neki- c
ins. -val / -vel kivel mivel ezzel/
evvel
azzal/
avval
vele (vele-) c
c-f. -ért kiért miért ezért azért érte c
tra. -vá / -vé kivé mivé ezzé azzá c
ter. -ig meddig eddig addig c
e-f. -ként (kiként) (miként) ekként akként c
e-m. -ul / -ül c
ine. -ban / -ben kiben miben ebben abban benne c
sup. -n/-on/-en/-ön kin min ezen azon rajta (rajta-) c
ade. -nál / -nél kinél minél ennél annál nála c
ill. -ba / -be kibe mibe ebbe abba bele bele- c
sub. -ra / -re kire mire erre arra rá- c
all. -hoz/-hez/-höz kihez mihez ehhez ahhoz hozzá hozzá- c
el. -ból / -ből kiből miből ebből abból belőle c
abl. -ról / -ről kiről miről erről arról róla c
del. -tól / -től kitől mitől ettől attól tőle c
*: Ő and őt refer to human beings; the forms below them might be
construed likewise. – Forms in parentheses are uncommon. All »

Alternative forms[edit]

Etymology[edit]

Lexicalization of the otherwise unattested Proto-Hungarian βel (with) +‎ -e (possessive suffix).[1]

Pronunciation[edit]

Pronoun[edit]

vele

  1. with him/her
    Menj vele.Go with him/her.

Declension[edit]

Derived terms[edit]

See also[edit]

References[edit]

  1. ^ Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN

Further reading[edit]

  • vele in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962.

Italian[edit]

Pronunciation[edit]

IPA(key): /ˈve.le/

Noun[edit]

vele f

  1. plural of vela

Anagrams[edit]


Middle Dutch[edit]

Etymology[edit]

From Old Dutch filo, from Proto-Germanic *felu.

Pronoun[edit]

vēle

  1. many, much [+genitive = of]

Inflection[edit]

This pronoun needs an inflection-table template.

Descendants[edit]

  • Dutch: veel

Adverb[edit]

vēle

  1. often
  2. many times
  3. very, strongly

Descendants[edit]

Further reading[edit]


Middle English[edit]

Noun[edit]

vele

  1. Alternative form of veel

Norwegian Nynorsk[edit]

Etymology[edit]

From Old Norse véli.

Pronunciation[edit]

Noun[edit]

vele n (definite singular velet, indefinite plural vele, definite plural vela)

  1. a tail (especially of a bird)

Synonyms[edit]

Further reading[edit]


Portuguese[edit]

Verb[edit]

vele

  1. first-person singular present subjunctive of velar
  2. third-person singular present subjunctive of velar
  3. third-person singular negative imperative of velar
  4. third-person singular imperative of velar

Spanish[edit]

Verb[edit]

vele

  1. First-person singular (yo) present subjunctive form of velar.
  2. Third-person singular (él, ella, also used with usted?) present subjunctive form of velar.
  3. Formal second-person singular (usted) imperative form of velar.

Tsonga[edit]

Etymology[edit]

From Proto-Bantu *ìbéèdè.

Noun[edit]

vele 5 or 6 (plural mavele)

  1. breast